50+ csoport 2023.01. 31 alkalom beszámolója

2023.01.31.
A mai napon a közös ima után a vasárnapi evangéliumot olvastuk, majd beszélgettünk róla.
"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire
sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ
világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy
ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."
(Mt5,13-16)
Az agapét követően Szalay András mesélt Remete Szent Pálról és Remete Szent Antalról
egy, az Ecclesia kiadó gondozásában megjelent könyv segítségével: Ragyogtok, mint
csillagok -, mely az év minden napjára kínál útitársul egy-egy szent és boldog jelzővel
hitelesített, liturgikus tisztelettel is övezett személyeket.
Ezután "farsangoltunk" - többedik alkalommal volt vendégünk Nagy Edit, aki elkalauzolt
minket a téli ünnepkör világában, mesélt vízkeresztről, a háromkirályjárás szokásáról, a
farsangi népszokásokról. A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókeddig, más
megfogalmazás szerint a másnapi hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak
elnevezése. Csúcspontja "a farsang farka", ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig
tartó utolsó három nap, ami valójában télbúcsúztató is.
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja:
Mint az ünnep neve is elárulja, ilyenkor szoktak gyertyát szenteltetni a katolikus falvakban. A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a "pogánykát" ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, "hogy annak fényénél múljon ki a világból". Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Ugyancsak az egész nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is. A Szeged vidékiek a szentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek.
A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.
Turán például a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották. Az Ipoly vidéki
falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharkor
vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy a haldokló kezébe adták.
Ugyancsak általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben a Mura-vidéken úgy tartották:
Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél.
A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe.
Amilyen mélyen a sárba lehet a gyertyát dugni, olyan mélyen fog még megfagyni a föld -
vélték. Közismert regula: "Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!" - azaz még fűteni kell.
Az időjárással összefüggésben a várható termésre is jósoltak. Például a szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Jászdózsán úgy mondták: "Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!"
Ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még
negyven napig tart a hideg.
Február 3. a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent
Balázs napja.
A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes.
Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent
megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak
visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és "kóstolót" a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba
húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római
helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből,
farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották: belefojtották a szuszt.
Legendáinak minden mozzanata - de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is - a téli
ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a
kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a
halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az
élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz
fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két
keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.
Hazánkban régen népszokás volt a Balázs-járás: maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra.
Emlékezzünk Szent Balázsról...
(magyar népdal - részlet)
Emlékezzünk Szent Balázsról,
Hogy ma vagyon napja!
Többször is, hogy megérhessük,
A Jóisten adja!
Adja szent áldását,
Nyújtsa áldomását:
Gyermekektől távoztassa
Torkuknak fájását!
Február 16. - Julianna napja
A nagykőrösi hiedelem szerint: "Julianna kitette a dunnáját és az kiszakadt", vagy "Julianna
megrázta a dunnáját" - ugyanis a megfigyelések szerint e napon gyakran havazik. Ha hó esik, a Drávaszögben azt mondogatják: "Bolondoznak a Julisok"
A Dorottya-napi időjárásjóslás ellentétes változatát jegyezték le az Ipoly menti falvakból:
Ha Dorottya locsog,
Akkor Julianna kopog.
Általában azonban Julianna-naptól az idő melegebbre fordulását várják.
Február 19. - Zsuzsanna napja
Ezen a napon azt várták, hogy megszólaljon a pacsirta, mert a tavasz közeledtét jelzi. Azt
tartották, hogyha alacsonyan repül a pacsirta, akkor még hideg idő várható, de ha magasan
száll, akkor közel a jó idő. Szentmártonkátaiak szerint, ha nem szólal meg a pacsirta,
"befagyott a szája", akkor a hideg idő még tovább tart.
A Bács megyei Topolyán kedvező jelnek tekintették, ha csorog az eresz, mert jó termést ígért.
Jó idő esetén elkezdték a trágyát széthordani, és megkezdték a szántó-vető munkák
előkészületeit. E naphoz kapcsolódó dramatikus játékok a felvidéki bányászok körében voltak népszerűek.
Zsuzsanna-játékot lejegyeztek Magyarittebén (Bánság) is, ahol a nagyböjtben házról házra
járva adták elő a helybeli református gyerekek az 1870-es években. Ebben a darabban
szerepelt Zsuzsanna, Zsuzsanna férje, a két öregember, akik fürdés közben meglesték és
hamisan bevádolták, hogy egy fiatalemberrel enyeleg, valamint a "bíró", a "hajdú" és a
"község".
Február 24. - Mátyás napja
Közismert időjárási regula fűződik ehhez a naphoz is: "Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha
nem talál, akkor csinál." Ugyancsak ismert szólás: "Mátyás, Gergely két rossz ember", mely
arra utal, hogy ezeken a napokon nagy hidegek szoktak lenni. Az e napi időjárásból jósoltak a
termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést, a szeles idő kevés tojást jelzett.
Szlavóniában, ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében. A
gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat. Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.
Számos hiedelem fűződik a Mátyás-napi tojáshoz. A Szolnok megyei Csépán a Mátyás-napi
tojásból kelt libát marakodósnak, veszekedősnek tartották. Turán úgy vélték, hogy
"húsosfejű", idétlen, nyomorék liba kelne ki. Székelykevén piros ceruzával jelölik meg a
Mátyás-napi lúdtojásokat. Itt úgy vélik, ha kikel, a kisliba eltűnik, de ha sikerül, akkor jó
gúnár lesz belőle.
A halászok a Mátyás-napkor fogott halat az egész évi szerencsés halászat előjelének
tekintették. Ezt a halat Baranyában "Mátyás csukájának" emlegetik.
Köszönjük a tartalmas előadást!
Lejegyezte:
Berényiné dr. Felszeghy Márta
Koordinátor
DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat