Keresztút március 20-án
Családok keresztútja
I.
Pilátus halálra ítéli Jézust
Pap:
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A család a legszigorúbb ítélkező hely. De melyikünk Pilátus és melyikünk Jézus? Minden helyzetben más és más. Uram, ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna tőled, akár a házasság szentségében, a szülői tisztségben vagy a gyermek jogán. De ezt nem hatalmaskodó (basáskodó) uralkodásra, ítélkezésre, zsarolásra kaptam, hanem a szeretet féltő, gondoskodó, a másikkal törődő irgalmasságára. Szeretteim felemelésére és nem lesújtására. S ha Jézusom, én vagyok, akit a család ítélete sújt, add, hogy a te türelmeddel viseljem. Ne vágjak vissza, ne sértődjek vérig, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult alázattal fogadjam, érted és értük.
Gyerek:
Jézus egyedül áll a tömeg közepén. Csendben hallgat. Mást várnak tőle, azt, hogy majd könyörögni fog. Hangosan vádol, veszekszik. De ő csak csendben áll, vállalva sorsát. Én hányszor tudok csendben maradni? Milyen sokszor durván kimondom a véleményemet. Vagy hányszor hallgatok konokul, amikor szüleim a dolgaimról kérdeznek? Jézusom, én olyan sokszor visszafeleselek. Bocsáss meg nekünk!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
Minden családnak van saját keresztje. Minden családtagnak is van saját keresztje. Merjük-e felvenni és egymásért hordozni? Uram, sokszor nehezemre esik a családban a másik elfogadása, rossz szokásainak, hangulati kitöréseinek, önző viselkedésének elfogadása. Mindez nehéz keresztet jelent számomra. Jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle. De hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt azt akarod, hogy veled együtt felvegyem családunk keresztjét. Számomra a családom elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent.
Gyerek:
Az ítélet elhangzott. A súlyos gerenda Jézus vállára nehezedik, melyet korbácsok ütése sebzett meg. Jajszó nélkül indul a Golgota felé. Én hányszor teljesítem kötelességem jajszó, ellenkezés nélkül? Tudom-e vidáman, morgás nélkül vállalni feladataimat? Milyen sokszor visszautasítom a legegyszerűbb kéréseket lustaságból, kényelemből. Jézusom én sokszor gyáva vagyok beismerni hibáimat és sokszor elmulasztok bocsánatot kérni embertársaimtól és tőled. Bocsáss meg nekünk!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
Az élet terhe engem is földre sújt. A család is néha nyomasztó teher. És én is hányszor vagyok teher családom számára. Ha mellettem elesik valamelyik családtag, bűnével, gyarlóságával, vajon nem tekintek rá úgy, mint a farizeus: "Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!" Meglátom-e, hogy benne, Jézus, te estél el? Mert akkor nem lehetek részvétlen iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna együttérzésre. És amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! Vagy elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba bűneim önérzetével, mondván, majd én magam megjavulok, majd én magamtól fölkelek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább családunk keresztútján sem.
Gyerek:
Az utca kövei, a fáradtság, a bámészkodok lökdösése miatt Jézus megbotlik. Lába egyre gyengébb, rogyadozik, végül elesik.
Az én fiatal, erős lábam vállalja - e a feladatát? Tudok - e kitartóan a cél felé haladni? Nem kalandozok-e el más irányba? És a kiránduláson tudok-e folyamatosan haladni, nem akarok-e állandóan leülni, mert elfáradtam? Jézusom, én sokszor a pihenést, a lustálkodást választom. Bocsáss meg nekünk!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
IV. Jézus édesanyjával találkozik
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
Az anyák fájdalmának állomása ez. Az anyák titkának állomása ez. Az anyák sorsának megszentelése ez az állomás. Az anya a szíve alatt hordott magzatot fájdalommal hozza világra. De fájdalma örömre fordul, amikor meghallja gyermeke sírását. Ez az első titka az anyáknak. Az anyák szíve aggódó fájdalommal van tele, amikor látják gyermekük betegségét, fájdalmát, lelki gyötrődését, vagy mások bántják gyermekét. Úgy tud mellettünk lenni, hogy néma jelenléte is gyógyít, vigasztal. Ez az anyák másik titka. De az anyák legnagyobb fájdalma, ha elveszítik gyermeküket. Nemcsak ha meghal, hanem ha bűnben él, vagy ha hátat fordít a szülői szeretetnek. De az anyák még ilyenkor sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és első szóra visszafogadják őket. És ez az irgalmas megbocsátó szeretet az ő legnagyobb titkuk. Ne éljünk vissza vele, de ha kell, éljünk vele.
Gyerek:
Milyen borzasztó a legkedvesebb embert sírni látni, szenvedni, gyötrődni és nincs vigasztalás. Hányszor kellett édesanyámnak énmiattam sírnia, szomorkodnia? Milyen sokszor mondtam neki nemet, vontam meg a vállam, vagy feleseltem vele. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna azonnal szót fogadni és simogató kezét arcomon érezni. Jézusom, olyan sokszor megszomorítom szüleimet. Bocsáss meg nekünk!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
V. Cirenei Simon átveszi a keresztet
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
Ez
a családapák állomása. Ez az állomás az apák áldozatának
megszentelése. Itt megérthetjük az édesapák kereszthordozását
is. A családjáért dolgozó apák szeretete és felelőssége Isten
szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő Atya, saját
gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka
fáradtságát és örömét szenteli meg, ha nemcsak családjáért
teszi, hanem Jézusért is. Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint
követték apjukat a Krisztus-követésben. Ez a nagy titka ennek az
állomásnak, amelyet először még a Cirenei sem értett meg, ezért
vonakodott a kereszttől. Csak akkor kívánhatja egy szülő
gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár
Krisztus nyomában. Csak akkor teljesíti szülői gondoskodását,
ha gyermekei legdrágább kincsével és jövőjüknek legfontosabb
mozzanatával is törődik: a gyermekei lelkével és az örök
üdvösségével. Ettől a kereszttől nem szabad vonakodniuk.
Gyerek:
Jézus sok vért vesztett, egyre gyengébb, alig bírja a hatalmas gerendát. A katonák Simont állítják mellé segíteni, hogy elérjék a kivégzés helyét. Szoktam - e biztatás, felszólítás nélkül segíteni fáradt, idős embereknek? Örömöt találok-e a segítésben, vagy csak muszájból csinálom? Jézusom, én olyan sokszor azt mondtam, fáradt vagyok imádkozni, tanulni, segíteni. Bocsáss meg nekünk!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
VI. Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A leleményes szereteté. A Krisztus arcát lelkünk kendőjére másoló szereteté. Milyen eszköztelenül élt és tevékenykedett Jézus. Megmutatta, hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak kifejezzük, jelezzük. Mindig akad egy kendőnyi dolog a házban, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük. A szeretet leleményes, hirdeti Szent Pál a korintusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt, csak nem rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. Ne sajnáljuk egymástól a kendőnyi időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk kendőjén.
Gyerek:
Veronika nem bírta tovább nézni a szenvedő arcot. A vért és a verítéket. Kendőjével letörli a megkínzott arcot. Egy kéz, egy ismeretlen kéz, amelyik akart és tudott segíteni. Az édesanya keze, ami végigsimítja alvó homlokod, megcirógat játék közben, az utcán óvatosan vezet, nehogy bajod legyen. Én mire használom a kezem? Tudok vele szeretetet osztani? Jézusom, én milyen ritkán teszem össze a kezem, hogy imádkozzak! Bocsáss meg nekünk!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
VII. Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A viszonzatlan szeretet titkának állomása ez. A viszonzást nem váró szeretet titka ez. Nem a kamatozó szereteté, hanem a pazarlóé. Hányszor nyomnak földre azok a fájdalmak, amelyeket szeretteimtől kell elszenvedni. Mert ha még ellenségeim tennék ezt velem, azt még elviselném, mondja a zsoltáros is, de hogy a barátaimtól, sőt családtagjaimtól, az lesújt újra. Sokszor fáj a viszonzatlan szeretet, a hálátlanság. A gyermek részéről elfelejtett sok-sok szülői áldozat. Az évtizedek együttléte után eldobott házastársi hűség. A magukra maradt idős apák és anyák reménytelensége. De Jézust is éppen azok hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is beleroskadt, de aztán újból felállt és továbbment, hogy megtanítson arra, hogy a szeretetért sohase várj hálát, viszontszeretetet, mert a szeretetet nem kamatoztatni kell, hanem pazarolni.
Gyerek:
A test egyre erőtlenebb, a meleg fokozódik, a teher egyre súlyosabb. Ezt már nem lehet kibírni. Jézus hangtalanul, némán viszi a terhét. Nem lázad, csak a tekintete bánatos. Bennünket is sajnál és szeret. Még a szenvedésben is nagyon szeret.
Ha én fáradt vagyok, tudok-e némán, csendben édesanyámhoz bújni. Elfogadom-e szeretetét, simogatását, vagy durván válaszolok?
Jézusom, én oly sokszor a tévét és a saját kényelmemet jobban szeretem nálad. Bocsáss meg nekünk!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A könnyek hatalmának állomása ez. A sírás titkának megfejtése hangzik el itt. És ez nemcsak az asszonyok privilégiuma. "Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!" Magunk miatt, mert hűtlenek voltunk Istenhez, mert hűtlenek voltunk társunkhoz, mert nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk mindenáron megvalósítani, mert féltünk önmagunkat egészen odaadni. A gyermekek miatt, akiket nem vállalt világra hozni az édesanyjuk, akiket eldobott, elhagyott az önzés vagy félelem, akiket nem vártak szeretettel a szülők, akiket most sem szeretnek a családban, akiknek lelkével nem törődik senki. A könny nem szégyellni való dolog, hanem nagy titok. Az anyák könnyét még Isten is engedi maga fölé hatalmasodni. És nemcsak az anyákét.
Gyerek:
A szenvedő, kínlódó ember látványa minden embert sajnálattal tölt el. A Jézust kísérő tömeg is sírva követte az egyre elgyötörtebb Mestert. Tudom-e sajnálni beteg testvéremet? Ha segítséget kérnek, akár egy pohár vizet, akár egy játékot, szívesen adom-e? Hiszen ezzel is enyhíthetem fájdalmukat. Jézusom, én neked szeretnék segíteni azzal, hogy szenvedő, beteg társaimon segítek. Segíts minket!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A legsúlyosabb elesés állomása ez. A másokat is magával rántó zuhanás veszélye. És a legmélyebb pontról való felkelés titka is. A szenvedélyek rabságának keresztjét egyre több embertársunk és vele családja is hordozza. Legyen az alkoholista vagy a kábítószer rabja, de az önpusztító játékszenvedély is a legfontosabb szeretetkapcsolatokat zúzza szét, és rántja magával anyagilag, sőt erkölcsileg is a családot. De a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. A harmadik elesésedből való felállással bíztatsz minket erre. Beléd vetett mély hittel és bizalommal, beléd kapaszkodva mi is fel tudunk állni. De adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek, gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet. Ne taszítsák ki a család védő szeretetéből, hanem együtt álljanak fel.
Gyerek:
Iszonyú a fájdalma, elviselhetetlen a gyöngesége. De tudja, hogy még nincs itt a vég. Mennie kell tovább. Rogyadozó térddel, botorkálva megy az úton. Én hogyan viselem fájdalmaimat? Ha beverem a fejem, vagy játék közben elesek és vérzik a térdem? Sírok-e, kiabálok-e, hogy valaki megvigasztaljon? Vagy összeszorítom a számat és csendben tűrök? Vállalom Jézusért? Ő többet szenvedett értem. Ennyit én is kibírok. Jézusom én a jótettekben, a szeretetben és az imában akarok kitartó lenni. Segíts minket!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
X. Jézust megfosztják ruháitól
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága, nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, de az önmagát elosztó szeretet állomása is ez. Micsoda szégyen a ruhátlanság szegénysége, a kiszolgáltatottság tehetetlensége. A divatozás által pedig éppen az ilyen elesettek iránti érzékünket veszítjük el. De micsoda lelki szegénységre vall az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség vagy az önmagából kivetkőző erőszakosság. Az önmagát csak megvalósítani akaró önzés, önteltség is megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit adni. "Semmit sem ad, aki mindent oda nem adott". Jézus mindent odaadott, még utolsó ruhadarabját is. Az igazi szeretet nem méricskél. Boldog házasság és család is ott terem, ahol mindnyájan a másikat akarják elsősorban boldoggá tenni és nem a saját boldogságukat keresik csupán.
Gyerek:
Letépik róla legkedvesebb köntösét, az édesanyja által szőtt ruhát. Az emberek riadtan fordulnak el az összevert testtől. Én mit látok meg? Észreveszem - e a segítségre váró embereket? A vakot, aki az úton halad, a nehéz terhet cipelő embereket, a buszon álldogáló öreget? Jézusom, tudom, hogy a szegényebbet, a gyengébbet, a beteget, a bűnöst nem csúfolni, kinevetni kell, hanem segíteni. Adj ehhez erőt! Segíts minket!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
XI. Jézust keresztre szegezik
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A "nincs visszaút" állomása ez. Az összetöretés titkát szegezik ki, hogy mindenki lássa, ez a család és minden közösségi élet alkotmányának legfőbb paragrafusa. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő: elkötelezettnek lenni. Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a kereszt. A nincs visszaút legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb erőforrása. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő azzal is, hogy családunk közös meggyőződését vállalom és megvallom, abban hűséggel kitartok akkor is, ha hátránnyal jár, akkor is, a szembe kell menni az egész világgal, akkor is, ha lenéznek érte vagy maradinak tartanak, akkor is, ha bolondnak tartanak. Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet volt, úgy halálát is másokért, értünk vállalta. Ez a krisztusi alkotmány legfőbb paragrafusa.
Gyerek:
A hatalmas szögek mozdulatlanná merevítik Jézus testét. Megfeszülnek az izmok. Tehetetlen. El tudom -e fogadni a kudarcaimat? És azt, ha nem az én akaratom teljesül? Például nem nézhetek tévét, nem mehetek el a barátomhoz. El tudom ezeket csendben viselni? Jézusom, neked akarom felajánlani minden bajomat. A te segítségeddel szeretném legyőzni hibáimat. Segíts minket!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
XII. Jézus meghal a keresztfán
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A halál titkának feltárulkozása ez az állomás. A szeretet erős, mint a halál, sőt annál is erősebb. A szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság. A család szeretetének és hitének legnagyobb próbája szeretteink halála. Az idős kor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál elfogadását. De a váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok halála szörnyen felháborít, értelmetlennek látjuk és lázadunk. Vannak családok, akik a gyermeket meg akarják óvni a halál szörnyűségétől. Vannak kultúrák, amelyek ki akarják itatni a halál valódiságát az életükből. De csak egy jó megoldás van, szembenézni vele és felvállalni Krisztussal. Akkor nem lesz törés sem a gyermek lelkében, sem a szeretetkapcsolatban, sőt Krisztusban folytonos marad a kapcsolatunk, mely a halálnál is erősebb és tartósabb. Krisztus halála a mi feltámadásunk.
Gyerek:
Jézusom, értem haltál meg. Azért áldoztad fel magad, mert végtelenül szeretsz. Nagyon köszönöm. Bár én állandóan vétkezem ellened. Kérlek, adj erőt, hogy napról napra kicsit javuljak és így tudjam meghálálni jóságodat. Jézusom, alakítsad lelkemet, hogy felismerjem a bűnt és tudjam a jót választani. Segíts minket!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A gyermekét elvesztő anya állomása ez. A természet rendjét felforgató titok. A kereszttől való megszabadulás mégsem a végső megoldás. Az élet rendje szerint úgy kellene, hogy történjen, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, és nem fordítva. Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet. Hány édesanya tartotta már karjában gyermekét Mária óta. E mérhetetlen fájdalomra nincs sem emberi magyarázat, sem földi vigasz. A halált tartani ölükben, ahonnét az élet fakad? Csak isteni magyarázat van rá: "nem hal meg örökre, fiad él, fel fog támadni". Ez az isteni válasz. Sokszor megszabadulunk a kereszttől, de mit sem használ, ha a halál foglyai maradunk. Önmagában ez még nem elég. Szívünk többre vágyik! Ezt a többre vágyást ki ne oltsátok lelketekből, gyermekeitekből.
Gyerek:
Jézust édesanyja ölébe fektetik és nagy csend veszi körül. Milyen jó, hogy odabújhatok édesanyám védő, meleg ölébe, ahol annyira szeretnek, simogatnak és megvigasztalnak. Néha gondoljunk azokra a gyerekekre is, akiknek nincsenek szerető születik. Soha nem kapnak simogatást, becézést. Nincs, aki ölébe ültesse őket. Magányosak és félnek. Jézusom, én mindig hálás és engedelmes gyereke akarok lenni szüleimnek, hogy ezzel is örömet szerezzek neked. Segíts minket!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
XIV. Jézust sírba teszik
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Felnőtt:
A sírok titkának állomása ez. A földbe hulló mag bátorságának titka ez. Az Isten hallgatásának beszédes üzenete ez. A sír bejárata elé még követ is gördítenek, mely elzárja a bent levő és a kint levők egymás felé vezető útját. A kő elhomályosítja a látást életünk nehéz, sötét pillanataiban, amikor szeretteink sírja fölött állunk. Erősen próbára teszi hitünket, hogy igazak-e Jézus szavai az örök életről. Legyen a családban ilyenkor valaki, akinek eszébe jut a földbe hulló mag sorsa, amely csak akkor hoz új termést, ha látszólag elpusztul, belehal, odaadja addigi életét. Szeretteink halála csak innét nézve veszteség, onnét az új élet gazdagsága. Legyen bátorságunk Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki benne hisz, nem hal meg örökké. Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat az Isten, látszólag távol van, de valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a fájdalomban, amikor soha nem tapasztalható új titkokat tár föl hallgatásában.
Gyerek:
Jézus befejezte földi életét, sírba helyezik. Sírban nyugszol, de csak három napot engedsz a halálnak. Hamarosan felvirrad dicsőséged napja, a feltámadás. Itt a köszönet ideje.Hálatelt szívvel köszönöm, hogy engem és embertársaimat a kereszthalálig szerettél. Jézusom, én mindiig követni akarlak téged. Segíteni akarom társaimat, hogy ők is találkozzanak veled! Segíts minket!
Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!
XV. Feltámadás
Felnőtt:
Föltámadt Jézus, te a világ kiszolgáltatottsága elől a család védő menedékébe jöttél e földre. Erősítsd meg a mi családjainkat is, hogy menedékei legyenek tagjaiknak, és otthonos legyél bennük te magad is. Add, hogy a család védelmében meg tudjunk küzdeni a világ rossz hatásaival, legyen erőnk a kereszt hordozására. Taníts meg, velünk élő Jézusunk, otthonainkat megbecsülni, a családi összetartást, a szeretet és tisztelet erényét növelni, a családi értékeket megőrizni. A szülők Szent József és a Boldogságos Szűz Mária példáját követve szeressék egymást és gyermekeiket, de mindenek előtt téged, mennyei Atyánk. A gyermekek az Úr Jézus őszinte, valóságos gyermeki lelkületéből tanuljanak igazi engedelmességet szüleik és mennyei Atyánk iránt. Most különösen azokért ajánljuk fel keresztutunkat, aki családunkban a legnehezebb keresztet hordozza (rövid csendben mondjuk el, ki az). Fogadd el egyházközségeink minden családjáért ezt a keresztutat.
Gyerek:
Jézus legyőzte a halált! Jézus feltámadt, Jézus él! Az oltáriszentségben jelen van közöttünk. Jézusom, alakítsd szívünket a te szíved szerint! Add, hogy igazi keresztény életet éljünk! Ámen.