50+ csoport 2023.09.12. alkalom beszámolója

A mai találkozónkon Lépes Katalin nővér Nagyboldogasszonyról készített előadását hallgathattuk meg.

A Mária-ünnepek a liturgikus évben azok a napok, melyeken az Egyház a Krisztus-misztérium összefüggéseiben a Boldogságos Szűz Máriát ünnepli.

A Mária-tisztelet megnyilvánulása:

Parancsolt ünnep:

• január 1. Istenanya
• augusztus 15. Nagyboldogasszony
• december 8. Szeplőtelen Fogantatás

Nem parancsolt ünnep:

• július 2. Sarlós Boldogasszony
• szeptember 8. Kisboldogasszony

Kötelező emléknapok:

• augusztus 22. Mária Királynő
• szeptember 15. Fájdalmas Boldogasszony
• október 7. Rózsafüzér Királynője
• november 21. Mária bemutatása

Szabadon választható emléknapok:

• február 11. Lourdes-i Boldogasszony
• május 13. Fatimai Boldogasszony
• Jézus Szent Szíve ünnepe utáni szombaton: Mária Szeplőtelen Szíve
• július16. Kármelhegyi Boldogasszony
• szeptember 12. Mária Szent Neve

Az Úr ünnepei közé került Mária ünnepek:

• február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony
• március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony

(https://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria-%C3%BCnnepek.html)

Augusztus 15-én ünnepeljük Mária elszenderülését.

Máriát, aki minden kor, minden hívőjét megérinti, ha nem is egyféleképen, de kikerülhetetlenül. Van, akit anyaként, van, akit közbenjáróként, van, akit példaképként, és van, akit közvetítőként.

Milyen szerepe van életemben Máriának, akit Isten kiválasztott az idők kezdete előtt, hogy a megtestesült második isteni személy édesanyja legyen?

Számtalan más módja is lehetett volna a megváltásnak. Isten mégis ezt választotta, hogy egészen közel kerülhessen hozzánk. Mária egy volt közülünk, de őt nem sebezte meg az eredeti bűn Isten kegyelméből.

Mária azt az embert, jeleníti meg számunkra, akivé mi is lehettünk volna. De Isten nem hagyott magunkra, hanem emberré lett, és Máriában olyan pártfogót adott, aki élete során utat és példát adott minden kor emberének az üdvösségre vezető úton.

Mária nem emberfeletti ember, hanem az Istenben gyökerező élet mindenkori példája. Aki ismeri a szenvedést, a nélkülözést, a megoldhatatlannak látszó problémák feszültségét, de aki feltétel nélkül bízik Istenben, ettől senki és semmi nem tántoríthatja el.

Hívő emberként számtalanszor megtapasztaltuk életünk során, hogy rosszul döntöttünk, hogy gyengék voltunk, hogy nem vállaltuk a hit kockázatát, nem bíztunk Istenben, és ezért tévútra tévedtünk.

Máriát Isten számunkra felfoghatatlan alázata választotta anyául, aki mint bármely édesanya világra hozta az Isten fiát, Teremtőjét. Akit szoptatott, dajkált és gyermekként nevelt Józseffel, Jézus nevelőatyjával, és felnőtt férfiként útjára bocsájtott.

Máriát a magyar nyelvben előszeretettel hívjuk Szép Szűz Máriának. A néplélek ráérez arra a valóságra, mely szerint a lelki tisztaság átragyog a külsőn. A biblia szépség fogalma elsősorban az Isten tisztaságát jelenti. A Bölcsesség könyvében a szerző Istent a szépség szerzőjének nevezi.

Szokás a Biblia két nevezetes nőalakját Évát és Máriát összehasonlítani. Évát, akit a kíváncsisága és többre vágyása miatt a kígyó képes volt elcsábítani, és Máriát, aki oly mértékben gyökerezett az Istenben, hogy nem fért hozzá a kísértő. Annyi hatalma van a kísértőnek, amennyi hatalmat adunk neki.

Isten tiszteletben tartja az ember szabadságát, Máriára sem erőszakolja rá a neki szánt küldetést. Amikor az angyal közli, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja, nem szabadkozik, nem retten meg, kérdez: "Hogyan lehetséges ez, amikor férfit nem ismerek?"

Mária megérti, hogy Isten kéri tőle ezt, ezért a válasz: "Az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Az Isten akarata felülír minden félelmet, kifogást. És Mária szívébe öröm költözik.

Mária sietve elmegy rokonához, Erzsébethez segíteni, hiszen ő is várandós lett öregkorában. A két asszony öröme leírhatatlan, a magzatok részt vesznek ebben az örömben. "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?" - kiált fel Erzsébet.

Erzsébet nem kételkedik, nem irigykedik, hogy ez a szinte gyereklány megelőzi őt méltóságban, hanem alázatosan hódol a születendő gyermek anyjának. Az istenszeretet nem ismer féltékenységet. A két asszonyt az Isten szeretete karolja át.

Mária élete tele van váratlan helyzettel és súlyos megpróbáltatással: amikor József kételkedik hűségében, amikor a szülés előtt Betlehembe kell mennie, és egy barlang istállóban szüli meg az Istenfiát, és a sor élete során folytatódik. Nem zúgolódik, és nem kételkedik.

Mária csodálkozik az angyalok karán, a pásztorok hódolatán és a napkeleti bölcsek érkezésén. Hány és hány kérdésünk, szemrehányásunk, lázadozásunk, talán kétségbeesésünk lett volna Mária helyében? És ők már úton vannak Egyiptom felé a gyermekkel, hiszen Heródes az életére tör.

Simeon próféciája, miszerint Mária lelkét tőr járja át és ez a Gyermek sokak romlására és megigazulására lesz, megannyi talány, mely nyugtalanná, sőt boldogtalanná tehetné Máriát, de ő rendületlenül hisz Istennek.

Pedig Mária sem ismeri a jövőt, hiszen nem érti a 12 éves Jézus szavait, miszerint neki Atyja dolgaiban kell munkálkodni. Szívében forgatja a hallott szavakat, és el-elgondolkozik rajtuk.

Mária, a gondoskodó: a kánai menyegzőn szól Jézusnak, hogy fogytán a boruk. A válasz: "Mit akarsz tőlem, asszony, még nem jött el az én órám." (Jn2,4) Mária nem sértődik meg, bízik Jézusában, és szól a szolgáknak. "Tegyetek meg mindent, amit csak mond." (Jn2,5) Hányszor bátortalanodunk el, ha Isten nem akkor, vagy nem úgy, vagy éppen sehogy sem teljesíti a kérésünket?

Amikor Jézus rosszakarói azt híresztelték róla, hogy gonosz szellem szállta meg, anyja és testvérei / unokatestvérei / elmentek, hogy hazavigyék. Mikor Jézus meghallotta, hogy anyja és testvérei kint várják: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim? - azután végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám." (Mk3, 31-35)

Mária nem omlott össze, nem fordított hátat Jézusának, Jézus pedig nem édesanyját tagadta meg és nem a családot utasította el, hanem mindezt felülírja az Atya általi küldetése. Jézus azért jött, hogy az Isten országát hirdesse, és megmentse azt, ami elveszett, ebben a munkában mindenkinek részt kell venni, aki hozzá tartozik.

A keresztúton együtt szenved Mária Jézussal, áll a kereszt alatt. Az anya, aki látja fia embertelen szenvedését, megalázottságát, nem panaszkodik, nem kételkedik, együtt szenved, nem tudja, de érzi a szeretet hullámhosszán, hogy ennek így kellett történnie.

Elfogadja a keresztről hangzó jézusi végrendeletet: "Asszony, nézd, a fiad! Azután a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány." (Jn 19,26b-27)

Jézus végrendelete szerint Jánoson keresztül a születendő egyház anyjává tette Máriát.

Földhözragadt, önös érdekeinktől, önérzeteskedésünktől megszabadulni nem tudó embervoltunk nehezen tudja felfogni Mária feltétel nélküli Istenben való életét. Megváltott létünk ajándékaként ezért újból és újból rácsodálkozunk, és megerősítést kapunk Máriától. Határhelyzeteinkben különösen érezzük, hogy Ő az, aki megérti szükségeinket, és aki közbenjár Szent Fiánál érettünk.

*****

Az agapét követően a jövő vasárnapi evangéliumi szakaszt olvastuk, és két csoportban beszéltük meg, majd közös megosztás következett.

szeptember 17. vasárnap: Évközi 24. vasárnap

Sir 27,30-28,7

Zsolt 102

Róm 14,7-9

Mt 18,21-35

" Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."

(https://szentiras.hu/UF/Mt18,21-35)

"Hányszor kell megbocsátanom?" – kérdezi Jézustól Péter apostol. Kérdésének hátterében az a meggyőződés húzódik meg, hogy a megbocsátás a gyengeség jele, és ha az ember többször is megbocsát, az visszaélésre ad alkalmat. A törvény világos: "szemet szemért, fogat fogért", és ez erre a helyzetre is érvényes. Jézus pedig nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy tökéletessé tegye. Megértjük, hogy Péter igazságérzete háborog, amikor úgy tűnik, Krisztus meghaladottnak tekinti ezt a törvényt. Ma is vannak, akik méltatlankodnak, mondván, hogyan lehet a szentgyónásban újra és újra megbocsátani az ismétlődő bűnöket. Amikor Jézus azt válaszolja Péternek: "hetvenszer hétszer", nemcsak mint legfőbb törvényhozó szól, aki a szeretet törvényét fölébe helyezi az igazságosság törvényének, amely szinte patikamérlegen mérte a bűnt és az okozott kár jóvátételének mértékét, legyen szó szemről, fogról vagy pofonról. Jézus beteljesíteni jött az ószövetségi törvényt, nem eltörölni, helyettesíteni, vagy új fontossági sorrendbe állítani. Másról is szó van itt, nem csak a törvények hierarchiájáról.

Ezt az új szempontot Szent Pál apostol úgy fejezi ki, hogy Jézus bűnné vált értünk, amikor magára vette a bűneinket. Megváltó halála után az ember új helyzetbe került: összes bűneiért bocsánatot nyert, adósságát megfizették, ítéletét eltörölték. Isten ugyanis "azt, aki bűnt nem ismert, »bűnné« tette értünk, hogy benne »Isten igazságossága« legyünk" (2Kor 5,21).

A "szemet szemért, fogat fogért" törvényt a szeretet törvénye nem helyettesítette, hanem teljessé tette. Az igazságosság törvénye nem szenved csorbát, a patikamérleg nem billen el, mert Krisztus adta a szemét, ő adta a fogát, ő kapta a pofont, ő fizetett meg a bűneinkért. A mennyei Atya ezért nem önmagunkban lát bennünket, hanem mint Krisztusban megigazult, bocsánatot nyert gyermekeit, akiknek adósságlevelét Fia érdemeiért eltörölte. Személyes bűneink gyengíthetik az Atyához fűződő gyermeki kapcsolatunkat, de nem tudják eltörölni. Az embert ezért nem annyira a bűnei határozzák meg, mint inkább a végtelenül irgalmas Isten bocsánata. Meghökkentő képpel írja le ezt a Szarovi Szent Szerafimnak, a híres orosz ikonfestőnek tulajdonított mondás: "Miközben az ember bűne csak egy marék homok, addig az isteni irgalmasság maga a végtelen tenger."

Jézus azért kéri ezt a bőkezű megbocsátást az emberi kapcsolatokban, mert az Atya példája lebeg a szeme előtt. Ha Isten úgy tekint az emberre, mint akinek Krisztusban megbocsátott, mi sem tekinthetünk egymásra úgy, mint elítéltekre. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztények a tökéletesek társaságaként határoznák meg magukat, hanem sokkal inkább a kölcsönös megbocsátás közösségeként.

Ternyák Csaba érsek

(https://www.magyarkurir.hu/hirek/hetvenszer-hetszer)

Köszönjük Katalin Nővérnek a tartalmas együttlétet!

Berényiné dr. Felszeghy Márta

koordinátor, DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat