50+ csoport 2023.11.07. alkalom beszámolója
2023.11.07.
A mai napon is közel húszan gyűltünk össze az 50+ csoport találkozóján. Imádsággal kezdtünk, majd a vasárnapi evangéliumi szakaszt olvastuk fel. (Mt 25,1-13)
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Íme, jön a Vőlegény! Menjetek eléje!
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult.
Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: "Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt: "Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Az agapét követően egy Polcz Alaine-nel készült interjút néztünk meg közösen.
Mindannyian tisztában vagyunk a saját halandóságunkkal, mégis alig-alig foglalkozunk vele egészen addig, amíg valamilyen módon a közelébe nem kerülünk. Polcz Alaine rengeteget tett azért, hogy a halál és az öregedés ne legyen tabu többé. Megszállottan küzdött a haldoklók és családtagjaik jogaiért, az ő nevéhez fűződik a magyarországi hospice-mozgalom meghonosítása. Tudományos munkája is megkerülhetetlen, és saját haláláról is nyíltan beszélt. Bár már 16 éve nincs köztünk, munkássága, gondolatai a mai napig velünk vannak.
Polcz Alaine megjárta a háború összes poklát, amit az Asszony a fronton című megrendítő könyvében tárt a világ elé.
A haldokló gyerekek szenvedése irányította a tanatológusi pálya, majd a hospice-mozgalom felé, amelynek élharcosa lett. Emellett tanított, írt, kutatott, és rengeteg elméleti tézist alkotott.
"A készülődést a halálra, már sokszor kifejeztem ezt, és most is úgy gondolom, ez a legkomolyabb dolog, ami az emberrel életében történhet. Fiatalon még okkal azt vélhetjük, a szerelem és a házasság mindent kitölt, s való igaz: ki is tölt mindent, de ahogyan múlnak az évek, ez nem elég. A magam részéről már beléptem a készülődésbe, a betegségem kapcsán." (Naplórészlet, 2006)
Sokáig készült a halálra.
A saját koporsója is ott feküdt a betegágya mellett. Van, aki ezt túl teátrális gesztusnak gondolta, de ő, Polcz Alaine, egyszerűen csak látni szerette volna, hogy hova kerül a teste, ha majd kiszáll belőle az élet. Gyakorolta a halált, felkészült rá, az egész életét a halál árnyékában élte, és végül visszaadta lelkét a Teremtőjének 84 éves korában. Egy megszállottan átdolgozott élet után, amivel mindvégig az elesetteket szolgálta, megpihent a teste.
Hatalmas lélek volt, óriási szívvel, és csodálatosan okosan, tudatosan építgette egész életében a halálra készülők méltó útját. Soha nem lehetünk neki eléggé hálásak ezért.
Néhányunknak volt lehetősége részese lenni a "Teljes lényeddel" című színházi estnek, a Nagytemplomi Művészeti Szalonban, mely Polcz Alaine életén kísérli meg a hallgatóságot végigvezetni – egészen fiatal korától az utolsó napokig.
Polcz Alaine (pszichológus, tanatológus, a Hospice Alapítvány alapítója) a legnagyobb hatású alkotó asszonyok közé tartozik. Írásaival tudatosan dolgozta fel újra és újra a vele történteket, s tette ezt úgy, hogy finoman kézen fogva tanítja meg olvasóját élni, túlélni s meghalni. A színházi est pont erre az attitűdre koncentrál, s lépésről lépésre vezeti a nézőt azon az úton, melynek a végén mindannyian elsajátíthatjuk azt a különleges valamit – nevezzük "élettechnikának" –, amit Polcz Alaine ad nekünk. Kikezdhetetlen őszinteséggel tárja fel saját életének minden fájdalmas epizódját úgy, ahogy az ember csak a legjobb barátaival beszél.
Polcz Alaine közösséget képes kovácsolni, aminek a közös nevezője nem más, mint a közös emberi sors. Emberek vagyunk, itt kell tudnunk boldogulni, és ehhez Polcz Alaine minden segítséget meg is ad.
