50+ csoport 2024.03.26. alkalom beszámolója

2024.03.26.

Az 50+ csoport tagjai nagyböjt utolsó hetében a szokott keretek között találkoztak.

A mai napon Lépes Katalin nővér volt a vendégünk, aki elmélkedésével kísért minket a Húsvét felé vezető úton.

Legközelebb április 9-én, kedden találkozunk.

*****

Jézus földi életének utolsó napjaira emlékezünk a nagyböjt ezen időszakában. Jézus élete példa mindnyájunk számára, hogy, miként lehet és kell élnünk ebben a megsebzett világban.

Jézus szenvedése és kereszthalála pedig belépő abba az isteni világba, ahol már az Isten-ellenes hatalmak nem vehetnek erőt az emberen, ha nemet mond mind-arra a lehúzó erőre, amely el akarja távolítani ettől a valóságtól. Jézus kereszthalála és feltámadása megtörte a rossz hatalmát.

Jézus nem ingyen szerezte meg ezt a belépőt, vállalta önmaga feláldozását. Izajás így ír erről: "Isten, az Úr nyitotta meg fülemet, s nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak." ( Iz50, 5-6a )

"Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem." (Iz50, 6b-7)

Jézus tudatosan megy szembe mindazzal, ami ellenkezik a Szentháromság szeretet-egységével. Szent Márk így ír erről. "Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék." ( Mk14,1 )

Jézus tudta, hogy mi vár rá: Amikor Betániában a leprás Simon házában volt vendégségben egy asszony drága nárdusolajat öntött a fejére. Az ottlévők méltatlankodtak, hogy milyen pazarlás: háromszáz dénárért lehetett volna eladni, és a szegényeknek adni - mondták. /Ez az érték egy napszámos 300 napi bére volt akkor./

Jézus válasza: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente a testemet a temetésre." ( Mk14,6b-8 )

Tudunk ilyen pazarlóan szeretni, mint ez az asszony?

Jézus áldozata nem baleset, szerencsétlen történet, hanem tudatos döntés: Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától." ( Jn10, 17-19 )

Jézus tisztában van a jövőjével, és ezt megelőzően a legnagyobb ajándékot adja nekünk, önmagát az Oltáriszentségben. Így szól az utolsó vacsorán tanítványaihoz: "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek."

"Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik." ( Mk14,22-25 )

És ekkor megpecsételődik az Újszövetség Isten és ember között, az a szövetség, mely soha nem bontatik fel. Az Isten lehajlik törékeny teremtményeihez, és örök hűséget ígér. Ő nem szegi meg a hűségét akkor sem, ha mi hűtlenek vagyunk. Ezért életünk során bármikor visszatérhetünk, ha rádöbbenünk, hogy mennyire szeretnek bennünket.

Az utolsó órák kérlelhetetlenül peregnek: Jézus tanítványaival kimegy a Getszemáni ketrbe, ahol Jézust hatalmába keríti a félelem. "Halálos szomorúság fogta el lelkemet: Maradjatok itt és virrasszatok, mondta a tanítványoknak, majd így imádkozott: "Ha lehetséges, maradjon el ez az óra. "Abba, Atyám! – fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te!" ( Mk14,34-36 )

Jézus szeme előtt lepereg a világ összes gonoszsága, hűtlensége, szeretetének végzetes visszautasítása, a fájdalom az őt ért gyűlölet miatt, mely nem tudja elviselni Isten jóságát és tisztaságát. A halál közeledtének a réme Őt is mint embert hatalmába keríti.

Megérkeznek a Jézust elfogó katonák, akiket Júdás vezet, az áruló. "Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el." ( Mk14,48-49 )

Jézus elfogása után a tanítványok mind elfutottak.

A gonoszság félelemmel jár, erőt fitogtat, de belül retteg. A főpapok és írástudók egy csapatot küldenek éjszaka Jézus ellen, amikor a templomban bármikor elfoghatták és kérdőre vonhatták volna. Inkább éjszaka ülnek össze, amikor már sok hamis tanút gyűjtöttek össze Jézus ellen, de akik ellentmondásba keverednek.

Jézus nem válaszol a vádakra, erre a főpap megkérdezi Jézust: "Te vagy a Messiás, az áldott Isten Fia?" Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin." ( Mk14,62 ) Jézus megvallja istenségét ott, és akkor, amikor tudja, hogy ezzel a halálos ítéletét írta alá.

A főpap megszaggatja ruháját, és kimondja a halálos ítéletet, amit Jézus régen tud. A csőcselék pedig a legyőzöttnek vélt elítéltet leköpdösi, arcul veri. Ők, akik talán néhány nappal korábban hozsannát kiáltottak neki, mint királyt ünnepelték. Mára már oda a királyság, gondolják: lehet gúnyolni, kínozni, most ez a kifizetődő, és mellesleg milyen jó szórakozás! Milyen szánalmas törpeség, mely mindig velejárója a gonoszságnak!

Jézust Pilátus elé hurcolják, mivel neki van joga halálos ítéletet kimondani, és ez az ítélet most nagyon fontos nekik. Azt remélik az ellenségei: ha most sikerül Jézust eltenni az útból, minden rendbe jön, megszabadulnak Jézustól, aki tanításával és puszta jelenlétével felforgatta az állóvizet, és főleg veszélyeztette az egzisztenciájukat. Hányszor képzelte ezt a hatalom már a világtörténelemben, hogy az igazságot le lehet győzni?

Pilátus átlát a gyűlölet szitáján, de nem akar ujjat húzni a hatalommal és gyalázatos gyávaságba keveredik. Tudja, hogy Jézus ártatlan, de nem meri ezt nyíltan vállalni, ezért az ott lévő népre bízza a döntést: t.i. húsvétkor egy rabot szokás kegyelembe részesíteni, ezért Barabást, a gyilkost Jézus mellé állítja, hátha a tömeg Jézust választja. És a tömeg Barabást választja.

Hányszor választjuk Barabást az életben: a világméretű döntésekben, és az egyéni életünkben?

A kocka el van vetve, nincs mentség, a római katonák megostorozzák, tövissel koszorúzzák, kigúnyolják az Isten Fiát. Van ebben valami ördögi: ha elveszem az ember méltóságát, könnyebb az igazságtalanságot végrehajtani, az ártatlant keresztre feszíteni, ami most az ő feladatuk.

Jézus elindul a kereszttel az úton, mely a földi életének végét jelenti, mely után az Atya dicsőségébe érkezik, de addig de sok keservet kell megélnie. Látja Édesanyja végtelen fájdalmát, az emberek önmagukból kivetkőzött durvaságát, és a kereszt fizikai súlyát.

Jézust a kereszten látva így gúnyolták az arra menők: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" A főpapok és írástudók szintén gúnyolták: másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és akkor hiszünk neki! ( Mk15,29-32 )

"És ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt egészen az aljáig. Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt." Mk15,37-39

A régi szövetség helyébe egy új lépett, a régi templom megszűnt, a pogány százados megvallja, hogy Jézus az Isten Fia.

A kereszt örök időkre hirdeti Isten győzelmét a bűn fölött, mely számunkra menedék és biztonság életünk minden helyzetében. Ami előtt elnémulni és imádni kell az Isten Fiát, a Megváltónkat. Crisztus vincit, Crisztus regnat, Cristus imperat!

Köszönjük Katalin nővérnek a tanítást!