50+ csoport - Színes gondolatok, változatos témák.

50+

2022.01.25.

Színes gondolatokkal, változatos témákkal találkozott az, aki 2022. január 25-én rész vett a Szent László Plébánia 50+ csoportjának találkozóján. A nagy hideg sem vette el a kedvét annak a közel húsz résztvevőnek, akik a kedd délelőttöt ebben a közösségben töltötték. A szellemi muníciót ma Lépes Katalin Iskolanővértől kaptuk, az agapéhoz a résztvevők járultak hozzá pogácsával, édes süteményekkel, forró teával.

Lévén január 25., ma Pál fordulását, Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az "Úrnak tanítványai ellen lihegve" Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Erre ő megkérdezte: "Ki vagy te, Uram?" Az így felelt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!" (vö. ApCsel 9,1-31) Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.

Fontos tudni, és kimondani, hogy az Isten, amikor megszólít, nem fordít ki minket a sarkunkból, ahogy azt Saullal sem tette. Saul Pálként ugyanaz a személyiség maradt, ugyanúgy elkötelezett volt, csak más szolgálatába állt.

Meghívásával együtt Pál fölismerte, hogy feladata az evangélium hirdetése a pogányok között, és a rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat ( is ).

A továbbiakban Katalin nővér Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére

hangolta a társaságot, egy bensőséges diavetítés során mutatta be az ünnepet.

..az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiúgyermek az Istennek legyen fölszentelve...

(Lk 2, 22-23)

Mária átadja Fiát ezen az ünnepen a KÖZÖSSÉGNEK, jelképesen és valójában is meggyújtja a GYERTYÁT ( Jézust ), ami / aki fényt ad a sötétben...

A diavetítés során találkoztunk azokkal a képekkel, ahol Jézus születését követően 8 napos korában a szülei felviszik a templomba, bemutatni. Simeon hitte, hogy az Isten fiát tartja a kezében, és tudta, hogy nagy dicsőség ez, hogy a megváltó a zsidó nép soraiból származik.

" Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." ( Lk 2,25-32 )

Anna prófétasszony is felismeri Jézusban a Megváltót. Anna, az utolsó áldás örököse kimondja, hogy beteljesedett az ószövetségi ígéret, és megérkezett, akire vártak. Jézus és Anna találkozása a régmúltat is beemeli az üdvtörténetbe.

"Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását."

(Lk 2,36-38)

Anna egész élete istenkeresés, "nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal". Volt talán kétszer hét esztendeje hajadonkorában, majd feleségként egyszer hét esztendeje, és onnantól özvegyen maradt még kilencszer hét esztendeig. Nem tudjuk, mi történt férjével, nem tudjuk, mit kellett feldolgoznia. Szimbolikus nyolcvannégy éve tizenkét hétesztendős korszak, mintha csak egész népének, a tizenkét törzsnek a története teljesedne ki benne.

Jézusnak szüksége volt Máriára, Józsefre, hogy teljesítse a küldetését.

Jézusnak szüksége van ránk is, az a feladatunk, hogy próféták legyünk a közösségeinkben! Nem kell nagy dolgokra gondolni!

Világosság - fény - élet Krisztusban.

Az elmélkedést agapé követte, majd megköszöntöttük Havas Lászlóné Gyöngyit, aki ma ünnepelte 81. születésnapját.

"Áldjon meg Téged az Úr, és őrizzen meg Tégedet..." hangzott az énekes köszöntés.

Zárásként a következő vasárnapi olvasmányokkal és az evangéliummal foglalkoztunk, kiscsoportos beszélgetésben osztottuk meg gondolatainkat az olvasottakkal kapcsolatban.

Záró gondolatként az alábbi útravalót kaptuk:

A nagy kérdés, hogy minek tartom Istent az életemben? Istennek, vagy eszköznek?

A covid járvány kapcsán az embernek szembe kell nézni azzal, hogy nem vagyunk Isten, nem tudunk a járványon úrrá lenni, rá kell hagyatkozni Istenre, hagyni, hogy mi legyünk eszköz az Ő kezében, s azon dolgozni, hogy több legyen közöttünk a szeretet.

Lejegyezte:

Berényiné dr. Felszeghy Márta

DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

koordinátor

Köszönjük Katalin Nővérnek a tartalmas délelőttöt! Jövő héten folytatjuk.