Sasfiókák lengyel-magyar pályázat

A Sasfiókák program által a lengyel-magyar fiatalok részt vettek a Szent László Domonkos Plébánia búcsúján, június 26-án.https://www.facebook.com/felczakalapitvany/

Ezen a nyáron, június utolsó hetében különleges vendégek érkeztek a Szent László plébániára. Egy csapat tizenéves Lengyelországból látogatott meg minket a Szent László napok apropóján. Alig néhány napig maradtak csupán miután továbbálltak Budapestre, de azok a napok igazán tartalmasak voltak.

Az első programpontunk (és a busz) Nagyváradra vitt minket, ahol rengeteg dolgot megcsodálhattunk és még szakszerű idegenvezetésben és vendéglátásban is részesültünk a helyiek jóvoltából. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek aki segített nekünk. Útba ejtettük tehát a városban a püspöki palotát, a székesegyházat, a várat, a panoptikumot és Szent László hermáját.

A második nap a pihenésé volt a főszerep. Már ha a délelőtti ünnepi szentmisét (aznap volt ugyanis a templombúcsú) relaxációs tevékenységnek tekintjük. Mindenesetre megkérdeztem a vendégeket és legtöbben azt mondták nagyon tetszett nekik a szertartás, még úgy is hogy nagyobb százalékát nem igazán értették. Ezután megebédeltünk. Személyes kérésükre, miszerint: "bográcsot szeretnének enni"- megbeszéltük hogy ez nem lehetséges de egy babgulyást szívesen főzünk nekik. Ezt a nagyon finom ebédet pedig Bécsi Gézának szeretnénk megköszönni, hiszen mindenki csupa jót mondott róla. A nap hátralevő részét a plébánián töltöttük, ahol ki-ki megtalálta a számára megfelelő elfoglaltságot, legyen az biliárd, kosarazás, vagy éneklés - mert mint kiderült többen kórustagok voltak az érkezők között.

Ez pedig kiváló lehetőséget nyújtott, hogy összeboronáljuk ezt az újonnan felbukkanó kórust az külföldi diákokkal, akik mint sokan tudják minden vasárnap összegyűlnek templomunkban. Az eredmény természetesen nehezen leírható, nem is nagyon próbálkoznék meg vele, aki kíváncsi Jacek atyát érdemes zaklatni felvételekért. Végül napunk megkoronázásaként tettünk egy sétát a Nagyerdőn, útba ejtve a Békás- tavat és az Egyetemet, és ettünk egy finomat a Viktória Étteremben.

Az utolsó nap pedig az egész társaság Hajdúszoboszlóra látogatott, ami valljuk be nem a legegyszerűbben kiejthető helységnév egy külföldi számára. Ennek ellenére nagyon élveztük, a Bocskai Múzeumot is de talán a fürdőzést még jobban- ezek voltak ugyanis a programok. Végül aztán el kellett búcsúznunk egymástól ami rendkívül nehéz volt. Három nap alatt megkedveltük egymást bármilyen nehéz is ezt elképzelni, és öröm volt megosztani egymással a kultúránkat, elcsodálkozni a különbségeken, amik változatossá teszik az ismerkedést és rádöbbenni a hasonlóságokra amik összekapcsolnak bennünket.

Nem mondom hogy egyszerű lett volna, hiszen nyelvekkel "zsonglőrködni" attól függően, hogy valaki épp mit ért meg sosem egyszerű. Nem is sikerült volna ha nem kapunk rengeteg segítséget és támogatást, amit felsorolni is nehéz lenne. Én mindenesetre hálásan köszönöm mindenkinek aki ott volt, úgyis tudják ezek az illetők. Utolsó gondolatként még annyit, remélem hogy nem egyszeri alkalomról számoltam most be, hiszen mindenki nyert valami újat amit ezek után magáénak mondhat.

Balassa Kincső